Békésre még soha nem mondtuk, hogy rossz hely, pedig megfordultunk párszor arra, lévén hogy egészen közel esik szülővárosunkhoz. Ha pontosan akarunk fogalmazni, akkor azt is mondhattuk volna, hogy Békés mindig király.

Megint két beszámolóval rukkolok elő, már csak azért is, mert az egyiket csupán hallásból ismerem, ugyanis a mindenki által leggyakrabban alkalmazódó hátráltató ok, azaz a pénzhelyzet, nem tette lehetővé hogy az idei, immáron a hatodik Hódstock Fesztiválon személyesen is jelen legyek. Sajnálom is meglehetősen, bár a résztvevők pozitív beszámolója némileg kárpótol ezért, de azért gondolom Ti is tudjátok mennyivel másabb egy sikeres koncertnek személyesen is a részese lenni. Na, erről sajnos lemaradtam. Nem úgy a Szeptember 2.-i Tiszaföldvári akcióról, ahol volt szerencsém megjelenni, és ismét rácsodálkozni, hogy mire képes az ottani közönség. A tisztánlátás érdekében tudni kell azt, hogy én magam, más koncertekből kifolyólag párszor már megfordultam a fent nevezett helyen, illetve az azt körülvevő városokban, és bátran mondhatom, hogy az ottani közönségben még sohasem csalódtam.

Na, most aztán úgy el vagyunk maradva mindenféle beszámolóval, képpel, meg aktualitással, hogy sima koncert összefoglalót nem is tudnék írni, még ha akarnék sem, mivel nem fedné le az eddig történteket. Persze a koncertkitika olvasók se aggódjanak, mert ilyesmi is jelen lesz ezen írásunkban, ugyanis két koncertről is szeretnék beszámolni. Az igen kiváló, és minden igényt kielégítő 1. Dánfoki Zenei Fesztivál-beli koncertünkről, illetve a kevésbé kiváló, ám annál gyorsabbra sikeredett Balmazújvárosi koncertről, melynek a tisztességes neve 4. Szent Isván-napi  Rockfesztivál volt, és egy kis odafigyeléssel akár kiváló is lehetett volna.

Az a zenekar, aki azt mondja, hogy nem szeret szabad téren játszani, az nem is igazi zenekar szerintem, mert még a mi amatőr színvonalunkon is igazi élményszámba megy, mikor rendes színpadon, jó hangosításnál, színes fények között zenélhetünk.  Ezért is jó a nyár, mert ilyenekre is lehetőség van.

Egész életemben panaszkodtam a miatt a probléma miatt, melynek alapját a „senki nem lehet próféta a saját hazájában”, magyar bölcsesség képezi. Azaz, hogy soha nem tudunk összehozni a szülőföldünkön egy olyan koncertet, aminek értelme is van. Most kaptunk rá lehetőséget (kettőt is), hogy ezt megpróbáljuk, és úgy gondolom, hogy sikerrel vettük az első akadályt.

Azok a zenekarok, akikkel eddig életemben dolgom volt, mind-mind kicsit számkivetettek voltak a saját hazájukban. Annak ellenére is, hogy Magyarország-szerte azért némi ismeretséget tudhattak magukénak. Nem tudom, miért van ez, talán az lehet a magyarázata, hogy egyfajta partizán módszert követve egyengetjük utunkat, aminek a lényege, hogy mindent megpróbálunk saját erőből elérni, és nem adjuk meg a lehetőséget a helyi, és környékbeli zenével foglalkozó befolyásoló tényezőknek arra, hogy segítsenek, és ha már nekünk nem segíthetnek, akkor találnak maguknak másik játékszert, akiket kedvük szerint irányíthatnak. Nagy ívű, kicsit fellengzős szóösszetételnek tűnhet ez a „saját erőből” a kedves olvasó számára, de valójában, a felhangjaitól eltekintve tökéletesen fedi az igazságot.  

Igazából nem lehet már hosszú ódákat zengeni a szeghalmi Stone klubról, hisz már számtalanszor megtettük ezt, és most is csak magunkat ismételnénk, ha azt taglalnánk, hogy milyen remek az ottani közönség. Mert igenis kiváló csapat szokott összeverődni a fent nevezett helyen, mint ahogy tette azt újfent Április elsején. Tavaszt ünnepelni jöttünk össze és azt hiszem méltón meg is ünnepeltük a jó időt. Köszönjük a kiváló Go4iT zenekarnak, hogy ellátogattak hozzánk, és megpróbálták thrash-hc-hez szokott hallgatóságunkat elmeríteni a stoner-doom rejtelmes világába. Biztos vagyok benne hogy annak ellenére, hogy nehezen emésztette a szeghalmi közönség ezt a fajta stílusvilágot, összeszedtek egypár rajongót nálunk is. Azt csak remélni tudjuk, hogy ők is meg voltak valamennyire elégedve, hisz az óta nem találkoztunk.  Remek este volt, jó közönséggel. Soha ennél rosszabbat.

Én magam még a kilencvenes években sűrűn jártam a mára AvantGarde klubbá avanzsált, hajdani 48-as Klubba, ami annak idején a honi alternatív kultúra egyik fellegvára volt. Azóta eltelt sok idő és a klub is többször átalakult, míg mostanra ismét élőzenés klubként üzemel, hála a hely új tulajdonosának, akinek a meghívásunkat is köszönhetjük.  

Örömmel jelentjük be, hogy sikeresen túl vagyunk az idei év legelső klub koncertjén.
Kissé kimerülten, de izgatottan érkeztünk meg a túrkevei Lucifer Bárba este 8 óra körül,  a Dreadful Peace csapatával. Ha jól informáltak minket, a bár nem régen nyílt , emiatt  tartottunk is attól ,hogy talán nem is lesznek túl sokan. Sajnos azt kell ,hogy mondjam ez már bennünk van ilyen esetben, ugyanis volt már erre korábban is példa. Szerencsére itt már 8 óra előtt gyűltek az emberek. Látszott rajtuk ,hogy nem feltétlenül inni jöttek, hanem a jó koncert és egy maradandó buli reményében érkeztek.

Korrekt volt a felhozatal a múlt szombaton megrendezett Kelet Underground Tehetségkutató karcagi fordulóján. Tizenegy zenekar, és szép számú közönség. A mi csapatunk a kezdés után, kb. fél hat felé ért a helyszínre, és ki-be pakolgatás után el is foglaltuk a helyünket a nekünk kijelölt öltözőnek kikiáltott szobában, ahol rajtunk kívül még két csapat székelt.  Rövid helyezkedés, és a billiárdasztal birtokbavétele után elindultunk felfedezni a terepet. Szemügyre vettük a koncerthelyet, ami számomra nem volt újdonság, hisz párszor már megfordultam ezen a helyen. Megnéztük a cuccokat, szóval kezdtünk a részeseivé válni a rendezvénynek. És hogy minél jobban be tudjunk illeszkedni, ittunk is egy kicsit, hisz így oldódik a hangulat a legjobban. Telt az idő, mi pedig láttunk mindenfélét. Ősmetált passzív előadásban, színtiszta rockzenét a nyolcvanas évekből, bajuszos heavy metált hegedűkkel színesítve, skapunkot fúvósokkal, huszárkabátos emozenekart, és pszichedelikus, basszusalapú instrumentált kegyetlen profi hangszeres játékkal.  Szóval minden volt, ami szemnek-, szájnak-fülnek ingere.

Azt hiszem, mi mindig mindent megteszünk annak érdekében, hogy az általunk szervezett estek a lehető legjobban sikerüljenek, illetve a lehető legtöbben tudomást szerezzenek róla. Sajnos van úgy, hogy hiába erőlködünk, nem jön össze a kellő nézőszám. Szerencsére a legutóbbi Stone-os koncerten azért voltak elegen, annak ellenére is, hogy én személy szerint, figyelembe véve a rengeteg levelezést, plakátozást egyéb ezzel kapcsolatos tevékenységet, több embert vártam.

A Békés megyeieknek bizonyára nem kell bemutatni a nagyhírű Denevér Sörözőt, melynek épülete kicsit magára hagyottan, kiközösítve, de annál nagyobb népszerűségnek örvendve fekszik Békés város peremén. Mi is jártunk már ott többször is, még a régi tulaj idejében, és mindig meg is állapítottuk, hogy a hihetetlen, de a Denevér képes volt Békés megye közepén igazi Rockklubbá válni.

Emlékezeteinkben úgy élt a Mezőtúri Lokomotív klub, mint a környék egyik legszínvonalasabb rockklubja, ahol a közönség is masszív rockerekből áll. Ebben a hiszemben indultunk útnak szombaton, hisz páran közülünk már megjárták Mezőtúrt, és mindegyikőnknek jó véleménye volt a helyről. Alátámasztotta ezt az emléket az is, hogy a hely myspace oldalán feltüntetett rengeteg koncert azt engedte hinni, hogy a klub fő specialitása még mindig az élő előadás. Olyannyira, hittünk ezeknek a benyomásoknak, hogy bátorkodtunk meghívni ide Dabasról a Lazulalánc csapatát, gondolván, hogy kellemes meglepetést okozunk nekik, egy kellemes hellyel.

 

Én személy szerint még nem voltam a Budapesti Rocktogon nevű klubban, viszont sokat hallottam már róla, és alig vártam, hogy mehessünk. Első benyomásra egy jobb, rockeresebb időket megélt hely jutott eszembe, hisz a falak dekorációi, múlt közelebbi és távolabbi metál, és rockzenekarait tükrözte ránk, viszont látszott, hogy nem olyan nagyon régen megpróbálták új ruhába öltöztetni a helyet. (lásd a legbeváltabb, és legolcsóbb dekorelemet, az osb lapot) A Rocktogon fő funkciójában egy kocsma, ami kis  koncertszínpaddal is rendelkezik. Ezt egyébként remekül megoldották, mert olyan furcsa csavart alakítottak ki a fent említett osb lapokból, aminek köszönhetően a kocsmázni vágyó, zenére kevésbé kíváncsi közönséget nem zavarja a hangerő.

Megváltozott a Szeghalmi Stone Klub, legalábbis ami a régi és a mai koncertek összehasonlítását illeti. De az is lehet, hogy csak mi változtunk pár év alatt, és mi látjuk másképp. Volt, hogy tele volt a hely, még sem volt hangulata az előadásnak. Manapság családiasabb a létszám, viszont a hangulat óriási. Lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy a klubba ellátogató közönség, valóban a zenéért fárad el a helyszínre, és míg régebben azért hígabb volt a helységben találhatók egyvelege, mára már csak a koncertre éhes rockereket érdekli ez a fajta rendezvény.

Kétségekkel és reménytelenséggel indultunk útnak vasárnap délután, azt képzelve, hogy alig öt hónapos zenekarunknak esélye sincs a nyerésre, hisz már az is csoda hogy a nyolc, döntős zenekar közé besoroltak bennünket.  Olyan csapatokkal kellett ezen az estén összemérni a tudásunkat, mint a Atonalic  Békéscsabáról, akik egyetemi szinten kezelik a hangszereiket, és rengeteg tehetségkutatós győzelem van a hátuk mögött, vagy a Körösladányi Dreadful Peace, akik szintén évek óta viszik el fődíjakat az ilyen versenyeken. De említhetnénk még a rengeteget koncertező, és külön rajongótáborral érkező, csupa klasszikus rockerarcból összetevődő Score zenekart, aki majdcsak mindig teltházas koncerteket bonyolítanak le.

Egy érdekesre sikeredett, mégis fantasztikus estén vagyunk tool. Aki az est folyamán kilátogatott Martfűre a II. Utcafesztre annak nem is, de a többi embernek egy kis élménybeszámoló, miről is maradtak le. A válság számlájára ezt a bulit ne írjuk ugyanis ingyenes volt, én mindenesetre utólag is megköszönöm, Barna Norbinak, és a deviANT zenekarnak, hogy ennek a mókának is részese lehettem.

 

Furcsa mulatságban volt részünk Mezőkovácsházán, ami egyfeleől pozitív élményeket gyarapította, másfelől pedig olyan negatívumokat fedezhettünk fel, melyek majdhogynem lehetetlenné tették az egész kirándulásunkat.

A történet a Worm zenekar meghívásával kezdődött, akik felajánlották, hogy ha van kedvünk, elmehetünk velük a Mezőkovácsházi Öregház Rock Pub újranyitó estjére fellépőnek. Simán bevállaltuk, azért is, mert a Worm tagjai borzasztó egyszerű, ám végtelenül kedves emberek, akikkel találkozni mindig öröm.

 

A pénteki koncertet a "halottak felélesztése" címmel is elláthatnánk, ha szükségünk volna címre. Ott kezdődött, hogy éppen az adott napon, azaz pénteken végeztünk a stúdiófelvételekkel, és mondanom sem kell három napos munka, és háromszáz kilométer után milyen állapotban érkeztünk Kunszentmártonba. Kicsit kompenzáltak ezen a lelakottságon az elfogyasztott sörök, de az idő múlásával sajnos azok hatása is lecsökkent. Az se tett túl jót, hogy a kiejölt időpontunk helyett, ami 00:40 volt, majdnem három órakor került ránk a sor. Ismerőseink elmondása alapján a szombati nap még ennél is rosszabb volt, mert majd négy óra csúszás alakult ki, és az utolsó öt-hat zenekar egyszerűen hazament.

 

Igazából lehetett volna ez a koncert is ugyanolyan mint a legutóbbi Füzesgyarmati (mellesleg ez a város az otthonunk, és gyakorlatilag mindenkit ismerünk) mert szinte minden megegyezett. Szabadtéri koncert a Körösladányi Ladány-napok keretein belül, délutáni műsoridő, ugyanaz a hangosító cég, és mégis sokkal jobban sikerült. Minek is köszönhető ez? Talán a szervezők profizmusának, esetleg korretségének. Nem igazán tudnám megmondani de érdekes módon itt volt idő beállni rendesen (nem hajtottak le közben, hogy a Beatrice nem tud beállni kocsival), jól szólt a színpad, volt értelme az egésznek. Szóval jó kis koncert volt ez a korai időpont ellenére, és ezt csak elősegítette, hogyfogadtak bennünket a rendezők (pedig nem ismerhettek, hisz kezdő csapat vagyunk), külön rész volt a zenekaroknak a közös tértől elválasztva (ezt mi is igénybe vehettük amatőr létünkre is) kaptunk innivalót (pedig névtelen kis zenekar vagyunk) és kaptunk a fellépésünkért honoráriumot (annak ellenére, hogy amatőrök vagyunk)

 

Ezúttal rövid lesz a beszámolónk az első hazai (Füzesgyarmati) koncertünkről, ugyanis semmi említésre méltó nem nagyon történt. Délután négy órás kezdettel elsőként léptünk a színpadra, és aki egy kicsit járatos ezen a területen az tudja, hogy ha van olyan feladat egy zenekar életében ami igazán hálátlan, akkor az a kezdés, vagy a hajnali zárás. Pláne ha nagy szabadtéri színpadról van szó. Esetünkben ez úgy zajlott le, hogy a cucc felpakolása után kutyafuttában hangosítottak be, aminek a hátrányait sajnos végig éreztük. Néha recsegett, néha ropogott, néha hang nélkül énekeltünk, közönség se nagyon volt a korai időpontra való tekintettel, de ennek ellenére egész jó kis koncert kerekedett belőle, ami minden bizonnyal annak köszönhető, hogy csapatunk életében először játszott igazi nagy színpadon. Szerettük a fényeke, szerettük hogy halljuk magunkat, szóval jó volt.

Múlt szombaton a szegedi illetőségű Mors Silens zenekarnak köszönhetően sikerült eljutnunk  Mezőberénybe egy koncert erejéig. Furcsa helyszín a Mezőberényi Tóthágas söröző. Nem csak az elrendezése miatt, hanem összetételében is. Az ottani lakosok elmondása szerint egy nagy tápbolt, vagy raktár volt eredetileg az épületkomplexum, ami mára már gyakorlatilag nem is látszik, csak ha valaki bejut az udvarára. Nos ide érkeztünk mi meg, és itt várt minket a Mors Silens zenekar. Kissé hosszadalmas bepakolás után (ami részben azért volt mert mindenki az italával törődött) megismerkedtünk a helység többi részével.

Átlagos hely a Jenei Söröző, leginkább a Békési Denevér Rock Klubra hasonlít, ami az elrendezését illeti. Na, erre a helyre érkeztünk meg, péntek este fél nyolc tájékán, ami ugye koncert, meg kocsmázási időnek elég korai, de mivel türelmes emberekről van szó, szépen bevártunk mindenkit, egy kis bor, és sörivással egybevéve.

„Honfitársaink” a Matter Of Course kezdte a műsort fél tíz tájékán. Az ő műsorukról annyit kell, és tudok elmondani, hogy egy fajta grunge-szerű rockzene akusztikus tálalásban. Olyan, ami mindenképpen speciális (nem metál) közönséget igényel. Az ő, kb. egy órás műsoruk után jött a Mi csapatunk,a  deviANT.  Új műsorral készültünk erre az estére, amiben volt a Rocky betétdaltól kezdve a Csillagok háborújáig minden. Sajnos a technika megfúrta egy kicsit a koncertet, mert elszakadt a gitárhúr, és nem volt csere, de ettől függetlenül a hangulat óriási volt. Ekkorára már a kocsma is tele lett, és nem volt hiány ovációban, pogóban, szóval a közönség hálásan fogadta zenekarunkat. Utánunk jött a Dreadful Peace akik Körösladány büszkeségei, és ehhez méltó műsort is nyomtak. Náluk is volt törés-zúzás, csontok recssenése, szóval jó kis este volt.

Köszönjük, hogy ott lehettünk.

Úgy kezdődött, ahogy szokott, mármint ami az indulást illeti. Azzal a különbséggel, hogy a deviANT formáció ebben a felállásban az első, és összesen a második koncertjére készült. Szóval ültünk, és vártuk a buszunkat, és bepakolhassunk, majd elinduljunk Medgyesegyházára, ahol már vártak minket. Közben persze fröcss, boroskóla, sör...