Korrekt volt a felhozatal a múlt szombaton megrendezett Kelet Underground Tehetségkutató karcagi fordulóján. Tizenegy zenekar, és szép számú közönség. A mi csapatunk a kezdés után, kb. fél hat felé ért a helyszínre, és ki-be pakolgatás után el is foglaltuk a helyünket a nekünk kijelölt öltözőnek kikiáltott szobában, ahol rajtunk kívül még két csapat székelt.  Rövid helyezkedés, és a billiárdasztal birtokbavétele után elindultunk felfedezni a terepet. Szemügyre vettük a koncerthelyet, ami számomra nem volt újdonság, hisz párszor már megfordultam ezen a helyen. Megnéztük a cuccokat, szóval kezdtünk a részeseivé válni a rendezvénynek. És hogy minél jobban be tudjunk illeszkedni, ittunk is egy kicsit, hisz így oldódik a hangulat a legjobban. Telt az idő, mi pedig láttunk mindenfélét. Ősmetált passzív előadásban, színtiszta rockzenét a nyolcvanas évekből, bajuszos heavy metált hegedűkkel színesítve, skapunkot fúvósokkal, huszárkabátos emozenekart, és pszichedelikus, basszusalapú instrumentált kegyetlen profi hangszeres játékkal.  Szóval minden volt, ami szemnek-, szájnak-fülnek ingere.

Végül elérkezett az idő, és a mi csapatunk következett. Mindent odaadtak zenészeink, vette is a közönség. Ezen az estén először, szép kis fejrázás alakult ki a nézőtéren. Sajnos, mint azt gondolom, tudjátok, egy ilyen tehetségkutatós előadással nemigen lehet begerjeszteni a nagyérdeműt, hisz alig húsz perc állt a rendelkezésünkre. Ennek ellenére nem panaszkodhatunk, mert igen jó hangulat alakult ki. Szerencsére csapatunk énekese is kibírta trágár szavak nélkül, és megelégedett azzal a szelíd felszólítással, hogy akinek nem tetszik a jó öreg hc, az jobb, ha kisétál a teremből.

A deviANT előadása volt az utolsó ezen az estén. Már csak pár perc, és kiderülnek az eredmények. A pár perc elnyúlt egy órára is akár, de senki nem volt türelmetlen, szépen várták, hogy a zsűri meghozza döntését, és ki is hirdesse azt. Elérkezett ez a pillanat is, ami számunkra sajnos semmilyen eredményt nem hozott, viszont kicsi felháborodást, és sugdolózást eredményezett a teremben. Mindent összevéve érdekes, tanulságokkal teli este volt ez a szombati, és bár kézzelfogható eredményekkel nem dicsekedhetünk, rengeteg dicséretet, és invitálást kaptunk. Köszönjük szépen az ottani közönségnek.

Epilógus:
Nos, kedves olvasóink, azért ez a verseny, illetve a lebonyolítása nyitva hagyott számomra pár kérdést.
Első, és legfontosabb, az, hogy hogyan lehetséges az, hogy a zsűrinek nincs véleménye?  
Történt ugyanis hogy miután csapatunk befejezte a műsorát, és a bírálatra került a sor, az első zsűritag még csak, csak elmondta a véleményét, kihegyezve mondandóját arra, hogy gratulál a közönséggel való kontaktusteremtéshez. A második bíró, egy hölgy, szintén gratulált, majd kijelentette, hogy ő bizony ehhez a stílushoz nem ért, így nem is mond semmit. Következett a zsűri harmadik tagja, szintén egy hölgy, aki ismételve az előtte szólót, kijelentette, hogy ehhez ő bizony nemigen tud hozzászólni, de szerinte túl magas a gitár hangolása. (Itt ajánlanám figyelmébe azt a kis információt, hogy 5 azaz öt!!! hanggal van a deviANT zenekar lejjebb hangolva, az átlagoshoz képest.) A bírálóbizottság következő, ezúttal férfitagja már mondott pár konkrét, és megfogadható dolgot, felhívva a figyelmet a hangosítás hibáira is, miszerint a gitárhang zajos volt, és nem tudták behatárolni, hogy kinek is a felelőssége ez. Az utolsó bírálónk csak annyit mondott, hogy köszöni szépen a részvételt.  Szóval miért zsűri a zsűri, ha nem tud véleményezni, illetve saját bevallása szerint nem ért hozzá?

Második kérdésem, ami nem hagyott nyugodni, az a végeredmény (ami a házon belüli sugdolózásokat is okozta). Ez persze teljesen szubjektív, lehet, hogy csak én látom így.
Arról van szó, hogy nemigen értettem, hogyan is lehetséges, hogy egy ízig-vérig virtuóz és profi csapat (August Heiferschovel) tudását, és produkcióját leminősítették egy sebtében odavetett ajándék koncertlehetőséggel, míg egy idejemúlt, és tökéletesen jellegtelen, és méginkább színpadképeten thrasmetal zenekart, (akik mellesleg olyannyira fapofával tolták a műsort, hogy a zsűri le is húzta a produkciójukat), hoztak ki végső győztesnek, egy el-elcsukló hangú, minősíthetetlen gitárjátékkal bíró emocsapattal egyetemben.

Sajnálom az August Heiferschovelt, hisz nemhogy a rendezvény épületében, de a környéken nem nagyon lehet hozzájuk hasonló profi hangszereseket találni.
(Ez a zárszó e sorok írójának kizárólagos véleményét tükrözi, teljesen elhatárolva magát a deviANT zenekartól.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.