A Békés megyeieknek bizonyára nem kell bemutatni a nagyhírű Denevér Sörözőt, melynek épülete kicsit magára hagyottan, kiközösítve, de annál nagyobb népszerűségnek örvendve fekszik Békés város peremén. Mi is jártunk már ott többször is, még a régi tulaj idejében, és mindig meg is állapítottuk, hogy a hihetetlen, de a Denevér képes volt Békés megye közepén igazi Rockklubbá válni.

Így indultunk most is útnak, hogy egy kemény estét nyomjunk régi ismerőseinkkel a Körösladányi Dreadful Peace csapatával. A tulajdonoscserével együtt új szervezője is lett a helynek, aki nagyon készséges volt mikor a koncertet tervezgettük. Annak ellenére, hogy meg voltunk bizonyosodva róla, hogy egy igazi rockos helyre megyünk, nekem személy szerint kis kétségeim voltak a helyet illetően (amit természetesen nem osztottam meg a többiekkel, nehogy elbizonytalanítsam őket) ugyanis a neten találtam képeket más zenekarokról, akik ott szerepeltek, és nagy meglepetésemre azt kellett megállapítanom, hogy úgy vannak fotózva ezek a képek, hogy nem látszik a közönség, ami zenészkörökben azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs is, illetve csak elenyésző számmal vannak jelen.

Mindegy. Úgy voltam vele majd lesz valahogy, hát végül is Békés meggyiek lennénk, tele ismerőssel, illetve a Dreadful csapata is szintúgy, ráadásul őket már ismerik is környék szerte. Rövid utazás után odaértünk a helyszínre, ahol egyből a szemembe ötlött, hogy némi korszerűsítésen esett át a hely. Új logó, újrafestett falak, nagyjából ennyi. Belépve, (eltekintve négy idősödő, odvas fogú ordibáló alkoholistától) egy üres kocsmát találtunk, de sebaj, gondoltuk, korán van még.

Ahogy telt az idő szivárogtak szép lassan az emberek, és ekkor figyeltem fel egy különös jelenségre, amit a legutóbbi csúfos Mezőtúri látogatásunkkor is megfigyelhettem volna, ha kicsit szemfülesebb vagyok, mert ugyanez volt a helyzet. Arról van szó, hogy Békési ottlétünk várakozási idejét a cigifüst meg stb… miatt kint, a bejárat előtt töltöttük, és így szemügyre vehettük, hogy kik jönnek, mennek arrafelé. Jöttek is mindenféle népek, de leginkább kb 18-20 év körüli hosszú hajú gyerekek, biciklivel, gyalog, ki-ki, ahogyan tudott, hogy aztán annál rövidebb rövid tartózkodás után, ugyanúgy ahogy jöttek, elhagyják a helyszínt. Na, most ehhez tudni kell azt, hogy a Denevér eléggé kint van a város szélén ahhoz, hogy csak úgy céltalanul arra sétálgasson az ember. Céltudatosan kell jönnie az embernek, ha csak nem hobbyja valakinek a több kilométeres szombat esti gyaloglás. Itt merül fel a kérdés, hogy ha azzal a céllal jönnek, hogy mondjuk, koncertet nézzenek, akkor mi az oka, hogy rövid tartózkodás után otthagyják a helyszínt, úgy, hogy még el se kezdődött a koncert. Mivel kint semmi nem történt, kizárásos alapon bent kellett keresni ennek az okát.

Igen kedves olvasóink jól gondoljátok, a fent említett pár öregedő alkoholista ennek az oka, mert azon kívül, hogy teljes erővel bömböltették a zenegépet (természetesen a nyolcvanas évek slágereivel az élen) természetesen a  zenekari beállások ideje alatt is, úgy néztek az ajtón belépő, náluk majd húsz évvel fiatalabb srácokra, mintha személyes ellenségek lettek volna, és én teljességgel megértem a hirtelen távozó fiatalokat, mert ki szeret bemenni egy olyan helyre, ahol non-verbálisan (de szépen mondtamJ)  azt közlik a belépővel, hogy „mindjárt pofánbaszlak, mert be vagyok rúgva”.

Nem tudom elolvassák-e ezt a kis írásunkat a hely tulajdonosai, illetve szervezői, de így utólag azt tanácsolnám nekik, hogy a rockzene mindig is a fiatalok műfaja volt, és marad annak ellenére is, hogy manapság a középkorú emberek is klasszikus rock slágerekre nosztalgiáznak, nem Szécsi Pálra. Igenis meg kell teremteni a zenének a helyét, meg kell adni a módját. A zenekarok fogadásán át, a koncertközönség mindenféle igényének, és kényelmének kielégítéséig (ideértve a fent jellemzett társaságok eltávolítását is). Mert ha teszem fel belépős buli lett volna, és a hely a belépőkből szeretett volna tisztes haszonra szert tenni, akkor ez pont,  a fél, majd később teljesen részeg, az élőzenét egyáltalán nem értékelő, mindenkit ellenségként kezelő elrohadt fogú bugrisok miatt hiúsult volna meg, illetve hosszú távon azzal járhat, hogy legyen bármilyen minőségi koncert vagy rendezvény, nem megy oda senki, az említett okok miatt.

Szerencsére azért voltak olyanok is, akik ennek ellenére csak maradtak, és mire elkezdődött (teszem hozzá kissé bátortalanul) a koncertünk, összegyűlt egypár zeneszerető is.  Röviden összefoglalva annyi, hogy volt már jobb koncertünk is, de nem panaszkodhatunk, mert a jelenlévő népnek azért tetszett az előadás, melynek ilyen-olyan módon, (ki hajrázással, ki metálvillával, ki pedig csak szolid bólogatással) jelét is adták. Sajnos a Dabasi Lazulalánc lemondta ezt az estét, így utánunk a Dreadful Peace következett, akik előtt ezúttal is megemelem a nem létező kalapomat, ugyanis ugyanolyan intenzíven nyomják két embernek is, mint kétszáznak. És ez mindig, mint ahogy most is, eredményre vezet. A hely mondjuk negyvenfős közönségéből, a kezdeti három ember után, kis idő elteltével, vagy harminc ott ugrált, zúzott, tombolt a zenekar előtti aprócska téren. Minden elismerésem. Így kell ezt, ezt hívják rock’n rollnak. 

Remélem, egyszer mi is megtanuljuk, hogy ha szomorúak vagyunk, ha fáj a fejünk, ha egy ember néz, ha nincs kedvünk, akkor is ugyanúgy kell nyomni, hisz a közönséget nem érdekli, hogy mi túlhajszoltak vagyunk, nem tetszik a hely, elfáradtunk, vagy csak egyszerűen hisztizik az asszony.
Ők a zenéért, a zenekarért jönnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.