Kétségekkel és reménytelenséggel indultunk útnak vasárnap délután, azt képzelve, hogy alig öt hónapos zenekarunknak esélye sincs a nyerésre, hisz már az is csoda hogy a nyolc, döntős zenekar közé besoroltak bennünket.  Olyan csapatokkal kellett ezen az estén összemérni a tudásunkat, mint a Atonalic  Békéscsabáról, akik egyetemi szinten kezelik a hangszereiket, és rengeteg tehetségkutatós győzelem van a hátuk mögött, vagy a Körösladányi Dreadful Peace, akik szintén évek óta viszik el fődíjakat az ilyen versenyeken. De említhetnénk még a rengeteget koncertező, és külön rajongótáborral érkező, csupa klasszikus rockerarcból összetevődő Score zenekart, aki majdcsak mindig teltházas koncerteket bonyolítanak le.

Egyszóval az esélytelenek nyugalmával érkeztünk meg, de mindenki magában bízott azért benne, hogy ha díjakat nem is, de néhány őszinte szót, bírálatot, kritikát, esetleg dicséretet hazavihetünk, hisz ilyen minőségű zsűritől már ez is nagy jutalom. (Tóth Gergő a Blind Myselfből, Laczik Fecó a Beatrice és a Palmetta zenekarokból és Darvasi Líviusz koncertszervező, zenekari menedzser. Héjja Gyula, az Emeretta Rock Band énekese és a Héjja Produkció vezetője, Farkas Lajos a Metal Hammertől, Borsos Pál a békéscsabai Falka Rock Lyuk vezetője és Kima Norbi a Titkolt Ellenállás és a Palmetta zenekarokból.)

A sorsolás kicsit szerencsétlenül sikerül, ugyanis az utolsó fellépő címét nyertük el, ami azt jelentette, hogy hirtelen lett három óra szabadságunk. Ahogy telt az idő egyre több csapatot láttunk, és egyre jobban kezdett eluralkodni a zenekaron a kétségbeesés, hogy itt nekünk nemigen teremhet babér, hisz olyan produkciók születtek, amiket megközelíteni is nehéz lesz, nemhogy felülmúlni. Ám az aprócska reménysugár még mindig ott pislákolt a csapatban, és majd csak akkor aludt ki, mikor elérkezett a koncertünk ideje. Az első számmal nem volt semmi gond, viszont a másodiknál, elment a gitár hangja egy rossz kábelnek köszönhetően, ami rányomta a bélyegét az egész előadásra. Szám újrakezd, gitár megint elhallgat, és ez így ment a produkció végéig. Még jó hogy csak három nótát kellett eljátszani.

Ez után jött az első csoda. Ki kellett állni a zsűri elé, és meghallgatni a véleményeket. Ám a várt „jó, jó, de lesz ez még jobb is, ne adjátok fel” meg „sajnos ez nem volt az igazi” helyett Farkas Lajos, a Hammerworld képviselője azzal kezdte, hogy számára ez volt a nap produkciója, majd Lacik Fecó, a Beatrice oszlopos tagja következett azzal a vallomással, hogy valójában ő ezt a stílust kedveli leginkább, és nagyon örül nekünk. Kis lehúzást kaptunk Tóth Gergőtől, ami nem a zenének, inkább az amatőrségnek szólt (legfőképpen a gitárkábellel való töketlenkedésnek) és igaza is volt.

A bírálat végeztével, mivel mi voltunk az utolsók, a zsűri visszavonult, egy kis pörköltevésre, és ítélkezésre, majd jó fél óra elteltével felsorakoztak a színpadon, és a műsorvezető, aki nem más volt, mint a Nasmith zenekar énekese Szabó Rajmund, sorban szólította a díjazottakat. Legjobb dobos: Benedekfi Zoltán (Atonalic), Legjobb gitáros: Marksteiner Béla (Atonalic), Legjobb basszusgitáros: Kőszegi Zoltán (Atonalic), Legjobb énekes: Dunai Nóra (Six) Itt már úgy gondoltuk, hogy számunkra igencsak ennyi volt a verseny. Ezek után szólították a színpadra, a bronzérmes csapatot,  Dreadful Peace-t, majd pedig bekövetkezett a második csoda. A konferanszié azzal kezdte a mondókáját, hogy a "második hely pedig, Békés megye mocsaraiból színpadra lépő deviANT”.   Ennél a pillanatnál néztünk egy nagyot, de mint aki meg se lepődött, szépen masírozott a zenekar a színpadra. Utolsónak szólították az est legjobb zenekarát a progresszív rockzenét prezentáló Atonalic-ot.  Miután felsorolták a nyereményeket, megtapsolták a zenekarok a zsűrit, a zsűri a zenekarokat, mehetett mindenki a dolgára. Elkezdődött a pakolászás, ami a verseny főzenekarának az Iron Maidnemnek a fellépését előzte meg. Mi már őket nem vártuk meg. Gyorsan körbejártunk mindenkit, elkértük az összes elkérhető kontaktot, elérhetőséget, és elindultunk haza, mivel másnap sajnos munkanap, és a magunkfajta amatőröknek dolgozni kell:-)

Meglepetésekkel, és pozitív élményekkel teli délutánon, éjszakán vagyunk túl, és nem csak a versenyt, de a vendéglátást illetően is. Én személy szerint voltam már jó pár ilyen jellegű megmérettetésen, és el kell hogy mondjam , hogy a Békési Rockzenekarok Találkozója, és Versenye a legjobbak közé tartozik.  Mert hol láttatok ti máshol olyat hogy ingyen sörrel, és pörkölttel várják a fellépő bandákat??? Sehol. 

Köszönjük szépen Csökmey Gábornak a rendezvény főszervezőjének mind a versenyt, mind pedig a körülményeket. Nagyon sokan példát vehetnénk róla, és a Békési Kultúra Háza dolgozóinak hozzáállásáról is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.