Békésre még soha nem mondtuk, hogy rossz hely, pedig megfordultunk párszor arra, lévén hogy egészen közel esik szülővárosunkhoz. Ha pontosan akarunk fogalmazni, akkor azt is mondhattuk volna, hogy Békés mindig király.

Az elmúlt szombaton hivatalosak voltunk az újabb Békési Zenekarok összejövetelére, ami egyenes ági folytatása a nyári, Dánfoki mulatozásnak. Nem mellesleg az előbb említett kis fesztivál is nagyszerűen sikerült.  Na, szóval így tél elején izgalmas várakozással szolgált, hogy egy eléggé hosszú kihagyás, majd egy kevésbé jól sikerült koncert után (sajnos a legutóbbi Tiszaföldvári előadás, nem volt épp a csúcsa a pályafutásunknak) egy viszonylag közeli, és jó emlékeket felsorakoztató helyre, és reményeink szerint koncertre voltunk hivatalosak. El is indultunk még időben, nehogy lemaradjunk valamiről. Bő fél órás kocsikázás után érkeztünk meg a Békési Kultúra Házához, ami külalakjában, és funkciójában talán a megye egyik legmodernebb létesítménye. Ahányszor látom, mindig irigységgel teli rácsodálkozás fog el, mert egy modern, tiszta és minden igényt kielégítő épületkomplexumról beszélünk, ha a Békési Kultúra Házát említjük. Az irigység pedig abból ered, hogy sajnos a mi városunkban Művelődési Háznak nevezett omladozó, félig-meddig gazdátlan, ám eredetileg önkormányzati tulajdonban lévő kihasználatlan, gyakorlatilag majdnem mindenre alkalmatlan vályogépület, a Békési Kultúra Háza mellett, olyan képet fest, mintha vándorcigányok sár, és vesszőputriját hasonlítanánk az Ország Házához.  De nem is a Füzesgyarmati kultúra fellegvárát jöttünk össze taglalni, hanem a Békési Zenekarok Találkozóját, ami már megérkezésünkkor jól indult, ugyanis ajándék pezsgővel, és sörjegyekkel kedveskedtek az illetékesek. Gyorsan be is pakoltunk, hogy legyen időnk elfogyasztani a felajánlást. Ekkor már kezdett az első zenekar is, amely fantáziadúsan a Csigakert (Snailgarden) nevet viselte, és mindenféle zenei stílus jegyet magán viselt. Nyomtak ők Limp Bizkitől kezdve, Linkin Parkon át a Slipknotig mindent.  Utánuk következett a Cassiopeia Békéscsabáról, ősmagyar hardrockkal. Ezeknek az énekesét valahonnan ismertem, de az óta se jöttem rá hogy kit tisztelhetek benne. Harmadikként jött a devANT. Hosszadalmas, és kevésbé sikeres beállás, és hangosítás után kezdetét vette  a koncert, ami hozott mindent, ami szem, s szájnak ingere, azaz ütötték, rúgták, vágták egymást a rockerek, egymás kezein utaztak, színpadról ugráltak, természetesen mindezt kiváló hangulatban.  Szép számmal összegyűltek az emberek a koncertre, és ami külön látványos volt, hogy rengeteg emberen volt deviANT póló, ugyanis az előadás előtt tartottunk egy kis promóciós osztogatást ilyen, és ehhez hasonló relikviákból.Minket követett a már klasszikusnak számító Worning zenekar Gyuláról, akik ha jól értettem ki a szavaikból hamarosan tíz évesek lesznek, ugyanazzal a felállással, ami nem kis dolog a mai világban. A Worning után kellett jönnie a Methexis zenekarnak Orosházáról, de őket sajnos már nem várhattuk meg, mert társaságunk egynémely tagjára rájött a honvágy annak ellenére, hogy alig negyven kilométerre voltak az ágyuktól.  

Összegzés képpen elmondhatjuk, hogy sajnos a hangosítás nem volt túl profi, ráadásul mikor felhívtam a figyelmét a hangosító srácoknak, hogy valami nem oké, a felismerés helyett a flegmaság tükröződött az arcukon.  Ettől eltekintve jó kis koncert volt, köszönjük a meghívást, akinek csak kell, és megígérjük, hogy ha szóltok, újra elmegyünk, mert Békés mindig KIRÁLY!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.