Én személy szerint még nem voltam a Budapesti Rocktogon nevű klubban, viszont sokat hallottam már róla, és alig vártam, hogy mehessünk. Első benyomásra egy jobb, rockeresebb időket megélt hely jutott eszembe, hisz a falak dekorációi, múlt közelebbi és távolabbi metál, és rockzenekarait tükrözte ránk, viszont látszott, hogy nem olyan nagyon régen megpróbálták új ruhába öltöztetni a helyet. (lásd a legbeváltabb, és legolcsóbb dekorelemet, az osb lapot) A Rocktogon fő funkciójában egy kocsma, ami kis  koncertszínpaddal is rendelkezik. Ezt egyébként remekül megoldották, mert olyan furcsa csavart alakítottak ki a fent említett osb lapokból, aminek köszönhetően a kocsmázni vágyó, zenére kevésbé kíváncsi közönséget nem zavarja a hangerő.

Maga a „koncertterem” egy kb száz főt befogadni képes kis helyiség, melynek egyik végében a 20-30cm-es színpad, a másik végében a keverőpult, oldalában (ez is a hangtól remekül leválasztva) pedig az elmaradhatatlan kocsmapult található.

Ide érkezett meg csapatunk, ugyanis ezen az estén egy remek kis koncertsorozat nyitócsapatának invitáltak bennünket. Még majdnem üres volt a klub mikor némi bemelegítő poháremelgetés után megérkeztünk. Nem volt mást tenni, nekiálltunk itt is poharat emelgetni. Meg kell jegyeznem, hogy a Budapesti árakat tekintve a Rocktogon egy igen korrekt, vendégbarát szórakozóhely, ahová érdemes betérni. Ugyanígy megemlíteném a kiszolgálást, és a kiszolgáló személyzetet is, aki rendkívül barátságos, és készséges lányok, és fiúk voltak, csakúgy, mint a hely tulaja, aki igencsak szívélyesen fogadott bennünket.

Na, szóval némi pohárköszöntő, és csevegés után megérkezett a Holtidő csapata, akiket mi tulajdonképpen nem ismertünk, viszont a viselkedésükből, na és a pólóikból tudni lehetett, hogy valamilyen zenekar. Mivel nem volt aki bemutasson minket egymásnak, és még pakolás ürügyén sem tudtunk odasomfordálni egy kis csevegésre, ezért ültünk még egy kicsit a pultnál, mígnem megérkezett a Lazulalánc csapatának egyik fele, akiket már volt szerencsénk ismerni, és rajtuk keresztül módunk nyílt bemutatkozni a Holtidőnek is. Arról nem beszélve, hogy már a bepakolás ideje is eljött. (Furcsa volt nekünk kutyaütő amatőröknek, hogy a Holtidő roadokat alkalmazott erre a feladatra, pedig már Menyhárt Jenő, az Európa Kiadó neves gitáros énekese is megmondta, hogy az nagyon meglátszik egy zenekaron, ha nem saját maguk cipelik az erősítőiket. Mi hiszünk neki, na de erről ennyit, mert ez nem a mi dolgunk, csak érdekességként említettem)

Becuccolás, beállítás után jött a beállás, amit ugye mi hajtottunk végre, mint kezdő zenekar. Ehhez mindkét zenekartól nagyon sok segítséget kaptunk, nagyon korrektek voltak, de külön megemlíteném a Lazulalánc gitárosát Petyát, aki a leg odaadóbban állítgatta, mutogatta a motyót a mi zenészeinknek. Külön, köszi. A beállás, kipróbálás után, még a kezdés előtt volt egy kortynyi szünet, majd belecsaptak legényeink a húrokba. Első nótában még csak maguknak, majd később már a szépen gyülekező közönségnek zenélhettek. Sajnos nem lehetett túl hosszú koncertet csinálni, mert csak 23:15-ig lehetett zenélni.  (Itt említeném meg a hely negatívumait, amely közül az első éppen ez a „koránzenélés” aminek biztos megvan az oka, de a Budapesti szórakozási szokásokkal éppen szembe megy, ugyanis este kilenckor a fővárosi rockerek még melegítenek, azaz a közértek, kisboltok, bögrecsárdák előtt ülnek, álnak, dohányoznak, isznak, hogy minél kevesebb befektetéssel érezhessék jól magukat az est későbbi részében. A másik dolog, ami megkeserítette a vendégek sorsát, a hely merev, és rugalmatlan ajtónállói, akik szerint, ha kimész, nem jöhetsz vissza!!!)  Na, mindegy, ettől függetlenül nem panaszkodhatunk, mert a vártnál többen jelentek meg, és érezték jól magukat a deviANT zenéjére. Sajnos a kiszabott negyven perc hamar véget ért, pedig már majdnem „sokan” voltak, de nem tehettünk mást, a többi zenekarnak is hagyni kellett az igen szűkösen mért időből. Utánunk a vendéglátó csapatunk a Lazulalánc következett. Rájuk már azért szép számmal összegyűlt a nép, így egy jó hangulatú koncertet tudtak produkálni, csak úgy, mint az est főszereplője a Holtidő, akik a maguk slágeres, és úgyszintén Roados beütésű zenéjükkel varázsolták el a közönséget.

Mindent összevéve, jó kis estét töltöttünk a Rocktogonban. Egy nagyon barátságos helyet ismertünk meg, és reméljük, hogy mehetünk még oda. Köszönjük a Lazulaláncnak a meghívást, és a korrekt elbánást, reméljük, hogy viszonozni tudjuk majd nekik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.