Megint két beszámolóval rukkolok elő, már csak azért is, mert az egyiket csupán hallásból ismerem, ugyanis a mindenki által leggyakrabban alkalmazódó hátráltató ok, azaz a pénzhelyzet, nem tette lehetővé hogy az idei, immáron a hatodik Hódstock Fesztiválon személyesen is jelen legyek. Sajnálom is meglehetősen, bár a résztvevők pozitív beszámolója némileg kárpótol ezért, de azért gondolom Ti is tudjátok mennyivel másabb egy sikeres koncertnek személyesen is a részese lenni. Na, erről sajnos lemaradtam. Nem úgy a Szeptember 2.-i Tiszaföldvári akcióról, ahol volt szerencsém megjelenni, és ismét rácsodálkozni, hogy mire képes az ottani közönség. A tisztánlátás érdekében tudni kell azt, hogy én magam, más koncertekből kifolyólag párszor már megfordultam a fent nevezett helyen, illetve az azt körülvevő városokban, és bátran mondhatom, hogy az ottani közönségben még sohasem csalódtam.

A mostani akció fantáziadúsan FöldWAR Core Night néven lett meghirdetve, és a Tiszaföldvári Fiatalok Egyesületének szervezőkészségét dicséri. Hat zenekar lett meginvitálva erre az estére, melyek közül éppen a fő csapat a Progness magánéleti problémák miatt kénytelen volt lemondani a koncertet. Bánhatják a srácok, de kezdjük az elején. A Tiszaföldvári művházba belépve azonnal felidéződött bennem a nyolcvanas évek punkkoncertjeinek ember, és sörszagú szocialista épületei ahol mindenféle szellőzés, és szellőztetés hiányának következtében már rögtön a bejáratnál elkezdett izzadni az idelátogató.  Ide érkeztünk este hét óra tájban, és be kell, valljam kis nosztalgia fogott el, mikor megéreztem a fent említett keveréket, annak ellenére is, hogy elméletileg visszataszító kellett volna, hogy legyen. Érkezésünkkor épp befejezte műsorát a Chironex, és kezdett a Cserkeszőlői illetőségű Heteroll. Sajnos belőlük nem sokat láttunk, mert elvette az időnket a hellyel, és a helyi emberekkel való ismerkedés, újratalálkozás. Bő egy órás műsoruk után következett a Törökszentmiklósi Claps For Caroline, akik igen furcsa stílusban utaztak, ugyanis ránézésre kőemo csapatnak tűntek annak minden külsőségével együtt, amibe szigorúan beletartozik az alig harminc kilós test, rohadt vékony lábakkal és az egységesen jobb fültágítós fültől a bal szembe hajvasalózott feketére festett frizura, ami gyakorlatilag képtelenné teszi a tájékozódásra a viselőjét. Viszont zeneileg nem teljesen követték azt a stílust, amit egyébként a külső megkövetelt volna. A Claps For Caroline egyfajta modern hardcore diszkót játszott, elektromos alapokkal, ez az, amikor napjaink valamelyik sztárdídzséjének, remekművét gitárral és ordítós énekkel prezentálja egy furcsa kinézetű, két énekessel ellátott csapat, miközben az eredeti mű egy laptopról megy a háttérben. Mindenesetre rendhagyó produkció volt, bár a hc előadásmód ellenére is nehezen nevezném őket metálnak. A Claps For Caroline után jött a mi csapatunk a deviANT, valódi metállal (szerintünk), amire igencsak vevő közönséget találtak a fiaink, ugyanis kis gondolkodás után elkezdtek gyűlni az emberek, és a rossz hangosítás ellenére is élvezték a koncertet. Külön érdekessége a dolognak, hogy a vetkőzős rész, ami nem volt más, mint hogy a koncert közepe felé, mikor már mindenkinek rendesen melege van a mozgásnak, alkoholnak, és minden másnak köszönhetően, zenekarunk frontembere felszólította az ott lévőket, hogy vegyék le a pólóikat. Rengetegen tettek eleget a kérésnek, és egy pillanat alatt számtalan félmeztelen ember kavarodását lehetett megfigyelni.  Szóval jó kis koncert volt tele energiával, intenzív és hálás közönséggel. Kis negatívum lehetett volna, hogy az utánunk következő Stroke nevezetű csapat egész koncert alatt fent a színpadon pakolászott, sertepertélt, és lepakoláskor még be is szóltak, hogy haladjunk már, közben pedig az eredeti program szerint egy órával később kellett volna kezdeniük. Mondom, kis negatívum lehetett volna, ha foglalkozunk velük, de nem foglalkoztunk:-)

A FöldWAR Core Night után egy héttel következett a már említett 6. Hódstock Fesztivál, ahol szintén volt már szerencsém megfordulni egy párszor. Itt is akadnak érdekes, állandóan ismétlődő nem feltétlen kellemes dolgok, mint pl. a zenekarok beengedése. Többszöri előzetes egyeztetés után hat aznapi jegyben egyeztünk meg a főszervező sráccal, ám mire csapatunk a helyszínre ért, már csak négy jegyet tudtak prezentálni. Kis alkudozás után ugyan megoldódott a helyzet, de mégis csak furcsa, hogy ugyanilyen epizódnak voltam a szem, és fültanúja a harmadik illetve a negyedik Hódstock Fesztiválkor is, ahová még egy másik csapattal mentem, de ugyanezt a játékot kellett eljátszani a bejáratnál. No, mindegy, az a lényeg, hogy a végén mindig tisztázódott a helyzet. A fiúk elmondása szerint meglehetősen jól sikerült a Hódstockos koncert, aminek én magam is érzem a hatásait, ugyanis sorozatosan jönnek a mailes gratulációk. Úgyhogy ha a szervezők is úgy gondolják, mi jövőre is bevállaljuk a beléptetési tortúrát, mert szerettük a 6. Hódstock Fesztivált. Köszönjük, hogy ott lehettünk.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.