Megváltozott a Szeghalmi Stone Klub, legalábbis ami a régi és a mai koncertek összehasonlítását illeti. De az is lehet, hogy csak mi változtunk pár év alatt, és mi látjuk másképp. Volt, hogy tele volt a hely, még sem volt hangulata az előadásnak. Manapság családiasabb a létszám, viszont a hangulat óriási. Lehet, hogy ez annak köszönhető, hogy a klubba ellátogató közönség, valóban a zenéért fárad el a helyszínre, és míg régebben azért hígabb volt a helységben találhatók egyvelege, mára már csak a koncertre éhes rockereket érdekli ez a fajta rendezvény.

Így történt ez az elmúlt pénteken is, amikor immáron másodjára látogattunk el a fent nevezett helyre, azzal a különbséggel, hogy ezúttal mi voltunk a szervezők. Emlékezetes estét próbáltunk biztosítani mind magunknak, mind pedig a jelenlévőknek, és ennek érdekében olyan csapatokkal vettük körül magunkat, amelyek, már évek óta rászolgáltak a hírnévre, és nekünk pedig mindenképpen előnyünkre válhat, ha velük mutatkozunk.

Manapság jóval később érkeznek a vendégek, mint régebben, éppen ezért este tízre tettük a kezdést, gondolván, hogy akkora, már akit érdekel a dolog, megérkezik. Mint ahogy azt az illendőség is megkívánja, a vendéglátó csapat, azaz mi kezdtük a koncertek sorát. Szerencsére ekkorra azért már szép számmal volt közönség, és szerették is csapatunkat, mert minden bizonnyal, ha nem így lenne, nem tartottak volna ki erővel, energiával, a koncert végéig. Kis átállás után, újdonsült barátaink a Dabasi Lazulalánc következett. Megvallom őszintén én magam még sose hallgattam meg tüzetesebben a csapat előadását, és aki weblapjukról informálódik, az tévútra szalad. Szerencsére pár taktust elkaptunk belőlük egy nyári koncerten, éppen ezért is gondoltuk, hogy meghívjuk őket.

Igen furcsa benyomást keltettek zeneileg a Dabasi fiúk (akikből kettő Pesti) Olyan keverék zenét produkáltak, amit ha pontosan meg akarnánk fogalmazni, akkor azt mondhatnánk, hogy egyfajta Panterával beoltott „old school” Roadot hallhattunk, de ez azért messze áll a valóságtól, mert volt a Lazulalánc zenéjében minden ami szem-szájnak ingere, és aki kedveli ezt a fajta kicsit öreges, de mégis mostani metált, annak bizonyára tetszik a zenekar zenéje, mint ahogy tetszett a Szeghalmi közönségnek is, és erről bizonyságot is tettek.  Őket követték a környék üdvöskéi, akikkel már számtalanszor játszottunk egy színpadon. A Dreadful Peace. Sajnos rossz hírek vannak a zenekar körül. Úgy tűnik hamarosan dobos nélkül maradnak, és ha ez így van, akkor a működésüket is kénytelenek lesznek beszüntetni. Ezúton is felhívnánk a figyelmet, hogy AKI KEDVET ÉREZ, ÉS NÉMI TUDÁSSAL IS RENDELKEZIK, AZ NYUGODTAN ÉRDEKLŐDJÖN A ZENEKARNÁL, ha lesz elég szerencséje, és nem utolsó sorban tehetsége, esélye van, hogy ő legyen a Dreadful Peace új dobosa. Szóval a  Dreadful Peace hozta a szokásost, Mozogtak ők is, mozgatták a közönséget olyan intenzitással, hogy a végén mindenkiről lekerült a póló, és egy félmeztelen masszában olvadt össze az egész porond.

Ha össze kellene foglalni az estét pár szóban, akkor leginkább a „változatos”, „hangulatos”,” intenzív” jelző illene rá. Jól sikerült. Köszönjük annak, aki ott volt, és köszönjük Tóth Lacinak (a Stone gazdájának), hogy ott lehettünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.